Blog

Catch

– Szia, uram! Mit adhatok? – tette fel a mosolygós kérdést Beni az előttem várakozó férfinak.

Így kezdődött ismeretségem a Catch Bisztróval és a helyet üzemeltető csapat kulcsemberével, Benivel. Budapesti tartózkodásomnak két fantasztikus része volt: több évtizedes kihagyás után folytattam az evezést a Dunán, és a munkahelyem közelségében lévő Catchbe való szinte mindennapos látogatásom.

Az ember nem csak azért megy egy bisztróba, mert ott finom a kávé, esetleg gasztronómiai csodákban van része. Én legalábbis azok közé a vendégek közé tartozom, akik szinte első adandó alkalommal lecsekkolják a hely atmoszféráját, kisugárzását. Én ebben a kis bisztróban feltöltődöm. Emlékszem, az első alkalommal Beninek elmondtam, hogyan szeretem a kávét, többet nem kellett megismételnem, mert pontosan emlékezett rá. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kivételezett helyzetben voltam, tanúsítom, hogy téved. Beni az összes törzsvendég kávézási illetve italfogyasztási szokását megjegyzi. Nem tudom, hányan vannak még rajtam kívül, akiknek pontosan ugyanúgy tálalja kedvenc ételét, italát ahogyan szeretik, de feltételezem, hogy nem kevesen. És azt sem tudom, hány olyan vendéglátós van, akinek úgy mosolyog a szeme, mint Beninek. Kígyózó sor állhat a pultnál, ennek ellenére mindenkihez van egy-két kedves szava, mosolya. Egyszerűen CSAK szereti az embereket, és azt is, amit csinál. Pedig nincsen könnyű dolga. Többször figyeltem, ahogyan dolgozik két-három másik kollégájával; forog, pörög, legalább hat keze van, és mindenre figyel. Biztosan hibázik is, de én ezt eddig nem vettem észre. Igaz, sosem kerestem a hibákat.

Karácsony közeledtével kicsit felgyorsult az életem, és a munkahelyemre érkezve megengedtem magamnak egy gyors reggelit. A pörgés, nyüzsgés városában a lelkemnek igencsak jólesett, hogy elég korán, és elég csendes időszakban érkeztem. Beléptem az ajtón, rögtön megbeszéltük a rendelést – nem volt nehéz, Beni jól emlékezett – , majd leültem az egyik asztalhoz. Velem szemben az óriási kivetítőn egy karácsonyi kép, kandallótűzzel, hangulatos karácsonyi melódiák duruzsolása a háttérben. Én képes vagyok arra, hogy ilyenkor kirekesszem mindazt, ami zavaró tényező, és csak az érkező kávémra, az illatozó reggelimre, és a barátságos fogadtatásra koncentráltam. Mint mindig, amikor csak beléptem oda.

Ez itt nem a reklám helye. Ez itt egy olyan hely, ahol olyan emberek dolgoznak, akikre jó ránézni. A szemembe néznek, mosolyognak.

És jó viszonozni a jókívánságot, ami minden alkalommal elhangzott: – Legyen szép a napod!

Boldog karácsonyt, Beni, boldog új évet Catch!

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük