Itthon és a nagyvilágban

Hol rejtőzik a tehetség?

Mi lett veled jó tanuló? Rossz tanuló, hová jutottál? …avagy tehetségek utódai Karinthy nyomán.

Az okos gyerek

Már Karinthy is festett egy markáns képet a jó tanuló típusáról, aki mindent tud, jelentkezik. Ő a tanárok kedvence, minden kérdésre tudja a választ, már-már személyes dialógus alakul ki közte és a tanára között felelés alatt. Illemtudó, tevékeny és segítőkész.  És ki ne tudna olyan csoporttársat, osztálytársat felidézni, akire illenek ezek tulajdonságok, személyiségjegyek,  aki szinte lehetett volna Steinmann, a Karinthy jó tanulójának leszármazottja is. De ennyire egyszerű az egész? Tényleg a tehetségek mindannyian Steinmann utódai?

Nem. Steinmann okos gyerek volt, olyan attitűdökkel, aki magas szintű teljesítményt nyújtott – legalábbis matematikából, Karinthy leírása szerint. Valószínűleg élvezte az iskolát, szolgálatkész volt, teljes és pontos választ adott a neki feltett kérdésekre. A magasan teljesítő Steinmann motivált a jó teljesítményre és az iskolai sikerességre, az ilyen diákok élvezik az iskolát, hiszen van sikerélményük. Hogy tehetséges volt-e? Ez valószínűleg akkor derülne ki, ha Steinmann további életútját is ismernénk.

Tehetséges gyerek?

Ha Steinmann kiválóan is tudott következtetni, elmélyült a jelenségek vizsgálatában, akkor ő tehetséges volt. Az is lehet azonban, hogy Steinmann pusztán csak rettenetesen szorgalmas volt, és nem csak az algebrában, hanem a többi tantárgyban is jeles eredményt mutatott fel. Teljesítette az elvárásokat, amelyeket vele szemben a tanárai, a szülei támasztottak. És lehetséges, hogy ha olyan kérdést tettek fel neki, ami nem szigorúan a tananyaghoz kapcsolódott, akkor frusztrálttá, idegessé vált. Okos volt, de nem tehetséges. Ha kreativitásával kitűnt, elgondolkodtató kérdéseket tett fel, akkor okos és tehetséges.

A rossz tanuló

Einstein

A rossz tanuló, akit Karinthy még a nevén sem nevezett, nem tudta a leckét. Kihívták felelni, de fogalma sem volt arról, hogy mit kérdez tőle a tanár, már az előző órán sem értett az anyagból semmit. Tételezzük fel, hogy azért nem értette, mert nem érdekelte. Vagy egyszerűen csak unalmasnak találta az iskolai feladatokat, és bele sem kezdett. Pedig, ha valaki adott volna neki egy kedvére való, izgalmas feladatot, akkor otthon talán nekiesik, és addig abba sem hagyja, amíg megoldást nem talál. Elmélyülhet benne, kielemezheti, más megoldási lehetőségeket kereshet. De nem kapott ilyet. Korszakának tanári elfogultságából eredeztethető az is, hogy őt már réges-rég elkönyvelték rossz tanulónak, és lélekben készült a számára gyűlöletesnek vélt kadétiskolába.

Ha még Karinthy előtti rosszul tanulókat is megvizsgáljuk, akkor Einsten pl. (nem bukott meg fizikából, ahogyan sokan gondolják) nem nyert felvételt a zürichi főiskolára, mert matematika és fizika kivételével nem mutatott fel jó eredményt a többi tantárgyból. Sőt, egyenesen rossz eredményei voltak!

Szent-Györgyi Albert C-vitamin Nobel-díjas feltalálója gimnáziumban csapnivalóan tanult, mindenki azt gondolta, nem viszi semmire. Nagybátyja úgy vélte, talán jó kozmetikus lehetne belőle. (Milyen fura, nem sok férfi kozmetikust ismerünk…)

Szent-Györgyi Albert

És akire végképp nem gondolnánk: Gárdonyi Géza a sárospataki gimnáziumban megbukott, a tanítóképző főiskolán úgyszintén. Guiseppe Verdi (az operabirodalom nagyja, számos klasszikus opera szerzője)  konzervatóriumi felvételijét pedig elutasították, egyáltalán nem tartották őt tehetségesnek.

Mi az igazi siker titka?

Thomas Alva Edison

Egy gyereket elkönyvelni butának, rossznak óriási hiba és nagy merészség. Kitalálni azt, hogyan szerezhet sikerélményt, megtalálni benne a kis Einsteint (akit gyerekkorában értelmileg visszamaradottnak gondoltak), Winston Churcillt (aki utálta az iskolai versengést, és inkább lógott), Edisont (aki öt évig járt iskolába, a magolás halálosan untatta, hiperaktivitása miatt nem bírtak vele a tanárai) nagy feladat.  Lekötni az érdeklődését egy unatkozó kisdiáknak az órán (mint Agathe Christie-nek, aki ötévesen önszorgalomból tanult meg olvasni, pedig a szülei nem akarták taníttatni 8 éves kora előtt) óriási kihívás. Éppen ezért érdemes a gyerkőcöket figyelemmel kísérni az iskolán kívül, otthoni környezetben, órai szünetekben, kirándulásokon, iskolai foglalkozásokon kívül eső programokon, mert sokszor ilyenkor mutatkozik meg az, amiben igazán tehetségesek. A siker titkát pedig már sokan keresik, de nincsen rá egyértelmű recept. Vannak jó tanárok, empatikusak, támogatók, pozitív nevelési elvekkel dolgozó pedagógusok. Olyanok – ha már utaltam Karinthyra – , akiket ma már így szólítana meg egy tehetséges diák: Tanár úr kérem, beszéljük meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük