Itthon és a nagyvilágban
Tökéletes szülő?! Olyan nincs!

Tökéletes szülő?! Olyan nincs!

Tanulmányoztam a finnek, a dánok, az észtek, a japánok oktatási módszereit. Hiába. A változás kulcsa nálunk, szülőknél van.

Elolvastam Iben Sandahl dán pszichoterapeuta könyveit a dán nevelési módszerekről, és folyamatosan követem azokat a módszereket amelyeket a nagyvilágban a szülők és a gyerekek mindennapi életének megkönnyítése érdekében alkalmaznak. Megértettem és követem is azt, amit úgy neveznek: hygge. Mindezekkel együtt állítom, hogy tökéletes szülő nincs. Törekedni lehet a tökéletességre, de azt nem fogjuk elérni azért sem, mert egyforma két ember sincs, mint ahogyan két egyforma ujjlenyomat sem. Egyediek vagyunk, tökéletlenségünkben tökéletesek.

A jó szabályok mindig jók?

A gyereknevelés olyan vállalkozás, amelynek nincsenek mindenkire érvényesíthető, alkalmazható szabályai. Nem tudhatod, hogy az, ami Pistikénél működött, vajon Petinél is fog-e.

Sokszor előfordulhat, hogy a napod nem úgy alakul, ahogyan azt az elején tervezed. Ha kellőképpen rugalmas és nyitott vagy, akkor újratervezed, mint egy jó GPS, de a sikertelenség egy nehéz nap után már egészen másképp alakíthatja a reakcióidat egy egyszerű kérdezz-felelek dialógus alakulásánál az iskolából hazajövet.

Hiába tudod, hogy a jó kérdés nem úgy hangzik, hogy “Mi volt az iskolában?”-, mert arra a jól ismert “semmiiiii” a válasz.

Hiába olvastad, hogy türelmesnek kell lenned, hogy mit kell(ene) tenned, mondanod, érezned, mégsem megy. Nem megy, mert te is emberből vagy.

Más népeknél ez hogy működik?

Hasonlítgathatjuk magunkat a skandináv szülőkhöz, ronggyá képezhetjük magunkat különböző tréningeken, de nem itt találjuk a megoldást, írja a Psychology Today. Nem a gyerekeinket kell megváltoztatnunk –  mondja Susan M. Pollak, a Harvard klinikai szakpszichológusa – , hanem magunkra kell jobban odafigyelnünk. Hiába tudunk jól valamit, ha nem alkalmazzuk.

Furcsa, de igaz: a szülők általában a gyerekeiken igyekeznek valamit változtatni. Mikor aludjon, mit egyen, hogyan viselkedjen, hogyan legyen sikeres – azaz olyanná szeretnék nevelni, amilyennek ők szeretnék. Közben saját magukról teljesen megfeledkeznek.

Hogyan változtassunk?

Érdemes feltenni a kérdést magadnak: ki vagyok én? Ha az első válasz az, hogy apa vagy anya, mindez fantasztikus, de… azon kívül? Hiszen a gyerek megszületése előtt is voltál valaki, és ezt a valakit utána sem szabad elveszítened. Így maradsz egyéniség, olyan ember, akire a gyermeked mindig fel fog nézni. Nem azért, mert így akarod, hanem mert nem veszíted el a nevelés rögös útján önmagadat.

Semmi különleges módszer nincsen arra, hogyan tartsd meg önmagad identitását. Elég csak napi néhány perc mindfullness, relaxáció, meditáció ahhoz, hogy a kihívásokat megfelelően tudd kezelni. Ezek a módszerek segítenek a jelenre fókuszálásban.

Szánj időt magadra. Ha képes vagy elfogadni azt, hogy nem mindig lesz tökéletes rend, és tökéletlen rendszertelenséggel vasalódnak ki a ruhák, attól még lehetsz jó szülő. Vannak olyan szülők, akiknek kiteljesednek a főzésben, vasalásban, a játszótéri együtjátszásban – de nem mindenki ilyen. Emlékszem, nekem nagyon hiányzott a gyereken kívüli társas élet, szükségem volt arra, hogy átmenjek a barátnőmhöz egyet beszélgetni, hogy elmenjek futni, összességében legalább napi félóra énidőt biztosítsak magamnak. Szóval a lényeg: ahhoz, hogy jó anya tudjak lenni, szükség volt gyerekmentes időre is.

Ne aggódj! Ha te is így érzed, az is teljesen rendben van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük