Írásaim

Az elefántok hite

Több, mint egy évtizede, hogy mesélem ezt a történetet gyerekeknek és felnőtteknek is. A hitről szól.

Egyes mendemondák szerint a cirkuszi elefántok idomításának volt egy speciális módja, amely azt eredményezte, hogy ezek a hatalmas állatok minden körülmények között szót fogadtak az idomárnak. Humánus volt? Nem. De ezt a módszert alkalmazták, hiszen a több tonnás állatot nem lehetett pórázon terelgetni, mint a kutyát vagy a macskát.

Az eljárás a következő volt: a cirkuszi porond közepére lebocsátottak egy erős, vastag oszlopot, és az idomítani kívánt elefántok első, az oszlophoz közelebb eső lábát vastag, hosszabb lánccal rögzítették hozzá. Elkezdődött a mutatvány, majd az idomár adott egy jelet, és az elefántokat ezután oldotta el az oszloptól. A hatalmas állatok csak ekkor tudtak kimenni a porondról.

Történt egyszer, hogy a cirkuszban – éppen az elefántszám alatt – tűz ütött ki. Kitört a pánik, és az emberek fejvesztve, egymást tiporva menekültek. Amikor már mindannyian biztonságban kint voltak, az idomár körülnézett, ám nem látta sehol az állatait. Rémülten felkiáltott: – Az elefántok! – és rohant a lángoló sátor felé, egyenesen vissza, a porondra. Döbbenetes látvány tárult a szeme elé. Az elefántok – ugyan megvadulva – futkároztak körbe-körbe a porondon, ugyanis nem kapták meg a jelet az idomártól, amit szoktak, ami azt jelezte nekik, hogy szabad az út, kimehetnek a cirkuszból.

Elhitték, hogy még mindig ki vannak láncolva az oszlophoz.

Bármennyire furcsa is, de ha hiszel valamiben nagyon erősen, eltökélten, akkor ez a hit a valóság irányába billenti a történéseket körülötted, és kétség sem férhet ahhoz, hogy céljaidat – amelyeket kitűztél – teljesíteni fogod. Mert a hit önmagában nem jelent semmit, eltökélten hinni csak akkor vagy képes, ha teszel érte.

Ha megingott a hited, csak gondolj az elefántokra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük